9. rész ~ Justin, a megmentőm

Meglepetten ért nagyon is, hogy Mason is ide jár. Na, de az jobban, hogy Justin és Zayn haverja. De szerintem ő nem annyira tuskó, mint azok. Vagyis remélem. Nem néz ki olyan rossznak. Ah, mindegy is!
Egész órán csak a füzetembe rajzolgattam, mindenfélét ami az eszembe jutott. Masonre néztem, aki a mellettem lévő padsorban ült, közvetlenül mellettem. Csak nevetett, amikor rápillantottam.
-Most mi az?! - artikuláltam értetlenül, mert nem akartam, hogy a tanár rám ordítson, hogy miért pofázok.
-Semmi. - vigyorgott, és legyintett egyet.
-Aha, persze. Az ember nem nevet csak úgy. - vetettem neki oda flegmán.
-Ha annyira tudni akarod, tollas az arcod. - vigyorgott. - Még pedig, egy "Ugly" feliratot formáz meg.
-Mi a szar?! - húztam elő a telefonomat zsebemből majd a kijelzőjén nézegettem az arcomat.
Tényleg ott volt, az "Ugly" felirat! De mégis hogy?! Gondolkodni, kezdtem és a kezemre pontosabban a kézfejemre vetettem egy pillantást csak úgy véletlenül. Kezemen virított, az "Ugly" felirat. Jaaa, persze! Óra előtt az én nagyon kedves nővérem, felírta a kezemre. Gondolom, amikor támasztottam a fejem, túl rányomtam a kezemre a fejem, és hopp: ott maradt! Nem gond, le lehet mosni. Nem kellett sokat várnom, max 10 percet és ki is csengettek. Utam a WC-re vezetett, hogy lemoshassam a feliratot. Nem valami jó érzés, ugly felirattal mászkálni az egész suli előtt. Na mindegy is, gyorsan bevizeztem a kezem és dörzsölni kezdtem a feliratot. Elég jól lejött, egy picit még látszott, de nem volt észrevehető. Ahogy léptem, ki Justinba botlottam.
-Nem tudnál a szemed elé nézni? - jajdultam fel, mert borzasztó erősen a lábamra lépett.
-Hé, ne tettesd ezt a morci csajt. Mindannyian tudjuk, hogy bejövök neked. - mosolygott, de csak féloldalasan.
-Fúj! Eszednél vagy te?! - toltam el magamtól, mert már az aurámban volt. - Miért én lennék beléd szerelmes?! Nem te csókoltál meg? - húztam fel gúnyosan a szemöldökömet.
-Most mondd, hogy nem tetszett. - közeledett megint, azzal a csábos mosolyával.
Már a szekrényeknek nyomva állt szemben velem, és szemeimet nézte.
-Szánalmas vagy! - mondtam, majd erősen eltoltam magamtól és elvonszoltam magam a következő órára.
A terem ajtajánál rengeteg lány állt. Amikor beléptem a terembe hirtelen összenéztek.
-Szia! - köszönt az egyik hirtelen, és hátulról megölelt.
-Szia. - köszöntem neki vissza, egy "Most mi vihar van?" arckifejezéssel.
Amikor indultam a helyemre, mindenki elkezdett vihogni, mint valami nem normális. Én csak megráztam a fejem és amikor leülni készültem, egy fiú megrúgott.
-Mit csináltál? - emeltem fel a hangomat. Mindenki aki a teremben volt, engem nézett. - Mit csináltál? Hm?! - kiabáltam.
-Nem kéne felháborodnod, teljesen jogos volt. - takarta el száját kezével, mert éppenséggel nevetett.
-Ha még egyszer megrúgsz véged! - pofoztam fel.
A fiú csak fogta a pofon helyét, és a hátamhoz nyúlt és onnan valamit letépett. Szemem előtt meglengetett egy papírt amire, egy "Rúgj meg!" felirat volt rá firkantva. Pontosan tudtam, hogy azok a ribancok voltak (elnézést). Vissza mentem hozzájuk, mindegyik csak nevetett. Arcukon az izgalom vette át az irányítást.
-Ezt most te komolyan gondoltad?! Ennyire te sem lehetsz gyerekes. Ez egy ősrégi fogas, szerintem ideje lenne leváltani ezt. Komolyan, ez nagyon rossz húzás volt. El áshatnád magad. - a szavak, csak úgy jöttek a számból.

Mit is foglalkozok én velük?! Egytől egyik szőke kis picsák. Becsengettek. Elindultam a helyemre.
-Ribanc. - morogta az egyik, amikor megfordultam.
-Jól hallottam? - fordultam vissza, vele szemben.
-Pontosan. - mosolygott gúnyosan.
Ekkor, kezem felett az uralmat elvesztettem és hajába markoltam, amit jól meg is téptem. Ekkor belépett Justin, Zayn, és Mason. Gyorsan odarohantak hozzám és leszedtek a lányról. Abban a pillanatban nem is kellett több, felpofoztam a csajt. Ha ez lenne a legrosszabb.. sajnos nem. A tanár is abban a pillanatban lépett be.
-Takarodj, innen te csöves! - visítozott a lány.
-Ha még egyszer meghallom... - itt Justin lefogott, mert megint nekimentem volna... - Te meg eressz el! - mondtam Justinnak.
-Bunyó-bunyó-bunyó! - tapsoltak, trappoltak ütemre az osztálytársaink.
-Elég legyen! - kiáltotta el magát marha hangosan a tanárnő. Szerintem ezt még Alabamaban is meghallották.
-Justin Bieber, Jade Clark, Debby Romero lefelé most az igazgatóhoz! Most! Induljatok! - mondta, és kinyitotta az ajtót.
Hirtelen a testvéremre néztem mielőtt kimentem volna, persze...bealudt. Ezt nem hiszem el.
Debby ment előttem és Justin előtt.
-Te ilyen vadmacska vagy? - nézett engem Justin vigyorogva.
-Oooh, kussolj. - mosolyogtam. - El tudsz innen vinni? - kérdeztem, kutyaszemekkel.
-Szeretnéd?! - mosolygott.
-Mindennél jobban!
-Gyere! De csendben. - suttogta, és megfogta a karomat és az igazgatói helyett a kijárati ajtóhoz vitt.
-Hey Chris! - intett a portásnak. - Tudod mit kell mondani majd ha keresnek... cső! Gyere. - mosolygott és húzni kezdett.
-Ennyi volt? - kérdeztem vigyorogva.
-Ja. - nevetett. - Na gyere szállj be.
Nyitott ki egy fekete kocsit. Kicsit lehidaltam, hogy milyen "kocsija" van. Ez eszméletlen!
-Ez a tiéd?! - kérdeztem leesett állal.
-Aha, - vigyorgott. - na pattanj be milédi. - mondta azzal ő is beszállt a kocsiba.

***

Nem hittem volna de nagyon jó Justinnal lenni. Kivételesen nem köcsög, sem nagyképű. Sőt inkább kedves és vicces. 

-Köszönöm, hogy megmentettél. - mondtam neki mosolyogva.
-Van mit. - nevetett. - Szerinted észrevette, hogy leleptünk? - vigyorogva szorongatta a kormányt.
-Nem tudom, lehet. - nevettem.
-Tudod, izé így bemegy a dirihez aztán majd kérdezi tőle, hogy: hol van Justin és Jade?! Majd azt hiszi, hogy a csaj bemesélte magának. - mondta nevetve.

-Justin te nem vagy normális! - nevettem el én is magam.