10. rész ~ Megtalálunk

*Megan szemszöge*
-Hé, pszt! Kelj fel. - rázta meg valaki a karomat.
-Mi?! Mi van? Be aludtam? - keltem fel fénysebességgel, és persze aki keltett Mason volt.
-Nem is kicsit. - nevetett. - Mindjárt vége az órának szerencséd, hogy nem vett észre a tanár!
-Jézusom! Na és hol van, Jade?! - kérdeztem és a húgomat keresgéltem tekintetemmel a teremben.
-Az meg ki? - húzta fel szemöldökét.
-A húgom te idióta!
-Ja, bocs mester! Ne harapd le a fejem. Amúgy összeverekedett egy csajjal és most az igazgatóiba vannak.
-Vannak?! Kivel?
-A csajjal, Debby amúgy a neve és Justinnal. - kezdett elpakolni, mert már csak 2 perc volt hátra az órából.
-Basszus. - csuklott el a hangom. - És én ezt végig aludtam?! - kerekedett el a szemem.
-Ja. - grimaszolt Mason.
Ki is csengettek. Gyorsan az igazgatóihoz mentem, hogy kérdőre vonjam a húgomat. Még is, hogy volt mersze verekedni az új suliban? Nem tudom lehet, hogy velem van a gond, de én nem merném...
-Csókolom itt van a húgom? - kérdeztem, az igazgatótól.
-Mondd a nevét! - mosolygott.
-Jade Clark...
-Jaaa, hogy...értem. Nem tudom, nem jött le! Se Justin! Pont értük indultam. Szóval, a teremben sem voltak ott?
-Nem. - kerekedett el a szemem.
-Justin! - fújt egy nagyot.
Oké nekem nem is kellett több, egyből tudtam, hogy Justinnal van. Zaynt kezdtem el keresni, aki éppen a következő órára ment. Az osztályteremben volt egy rakás lány vette körbe.  
-Zayn! - nyúltam karja után, és kihúztam a csaj seregből.
-Mi van? - nézett idegesen. Gondolom szívesen lett volna a lányok közt.
-Justin elvitte Jade-et!
-És akkor hova szarjak? - "kit érdekel?" vigyorral állt mellettem.
-Hova vitte?
-Szerinted én tudjam?
-Biztos, hogy tudod ne játszd meg magad! Még is csak te vagy a legjobb haverja... - túrtam idegesen a hajamba.
-Na jó. Gyere. - megfogta a karom, és kivezetett a teremből.
-Hova viszel? - vergődtem fogásából.
-A húgodhoz. De előtte haza kell ugornom.
-Most akarsz Jade-hez vinni?! Meg vagy te zakkanva? Tanítás van ha nem vetted volna észre!
-Leszarom. Ha a húgodat vissza szeretnéd kapni most, eljössz velem. Nincs rinyálás.
Első utunk Zayn-ék házához vezetett. Fogalmam sem volt, hogy miért kellett bejönnünk, de neki fontos volt mert mindenképpen be akart jönni.
-Várj meg itt. Maximum 5 perc és jövök. - mondta majd leültetett egy fotelbe a nappaliban, ő pedig fel ment az emeletre.
Hallottam ahogy a konyhában mosogat valaki. Kicsit zavarban voltam, én mindig és szégyellős ember voltam. Még a saját nagynénikém előtt sem merek normálisan beszélni, előtte is borzasztóan zavarban vagyok.
-Szia! - jött ki a konyhából egy mosolygós nő.
-Csókolom! - köszöntem halkan.
-Kit tisztelhetek benned? - kérdezte majd egyre közelebb jött.
-Megan Clark vagyok, Zayn osztálytársa. - nyújtottam a kezem.
-Oh, szia Megan. - ráztunk kezet. - Patricia vagyok, Zayn édesanyja. - mosolygott. - Kérsz egy kis üdítőt?
-Nem köszönöm. - ráztam meg a fejem.
-Akkor nyugodtan menj fel Zayn-hez! - mondta és vállamnál fogva gyengén a lépcsőig tolt.
Mivel én nem tudok, nem merek "nem"-et mondani olyannak akit nem ismerek, eleget tettem kérésének és felsiettem az emeltre. Gitár hangot hallottam, és egy gyönyörű férfi hangot. A hang útján közeledtem egy nyitott ajtajú szoba felé. A szoba ajtajánál bujkálva hallottam, remekül a szöveget.  
"I've just let these little things slips out of my mouth 
'Cause it's you, oh it's you, it's you they add up to 
And i'm in love with you (and all these little things) 


I won't let these little things slip out of my mouth 
but if it's true, it's you, it's you they add up to ..."

-Mi legyen a vége... - hallottam meg ZAYN hangját. - I'm love in with you,... - kezdett megint énekelni. Hallottam ahogy ezt leírja egy papírra. - And all your little things. Ez lesz az! - hallatszott örömteli hangja.
-Ez gyönyörű volt. - léptem be a szobájába.
-Te még is mit keres itt? Megengedtem? NEM. - hangsúlyozta a "nem" szót.
-Zayn, nincs semmi okod arra, hogy flegma légy velem! Igazán semmit sem ártottam neked! Nem kéne így nekem esned. - mondtam szomorúan.
-Jó, igazad van...bocs. - mondta.
-Fátylat rá. - mondtam 1 perc néma csend után.  
-Indulhatunk? - terelt Zayn.
-Aha. - mosolyogtam.
Beültetett egy Cabrio-ba és vagy 100-al útnak indult. Én meg, mint egy légy akit elfújt a szél kapaszkodtam mindenbe ami a kezemhez esett.
-Nem akarsz egy picit lassítani? - sziszegtem.
-Csak nem félsz? - vigyorgott gúnyosan.
Ekkor lelassított, majd felgyorsított. Ezt a folyamatot eljátszotta vagy 5x... utána a sávok között cikázott.
-Zayn elég! - kiabáltam idegesen.
-Oké. - harapott ajkaiba, majd nevetni kezdett, mint valami cuki nyomi. (:D)

***
Zayn egy világos (?!) erdőben parkolt le. Sziklákhoz sétáltunk. A szemem olyat látott, amit szerintem nem akart volna.