11. rész ~ Az ismeretlen

Amikor megpillantottam a húgomat ölelkezve smárolni azzal a Bieber gyerekkel lehidaltam. Ez nagyon fura és gusztustalan volt. Csalódtam a húgomban. Azt hittem, hogy van annyi esze, hogy jobb pasi mellett dönt.
-Nem zavarunk? - köszörülte meg torkát Zayn.
Gyorsan "elszakadtak" egymástól, és ajkaikat is elválasztották.
-Ez...ez nem az aminek látszik! - jelentette ki hadarva Jade.
-Aha... - vigyorogtam gúnyosan.
-Most mi a farkamat kell minket nézni?! - emelte fel hangját Justin.
-Hát...haver, te konkrétan felfaltad a pofáddal a csajt. - nevetett Zayn.
-Te meg kussoljál, mer' tudtommal nem engem hagyott el a barátnőm azért mert nem tudtam kielégíteni. - kacsintott elégedetten Justin.
Ez durva volt Bieber részéről, de mégis nagy nevetésben törtem ki. Jade-del az élén.
-Justin te is tudod, hogy Sonny nem ezért hagyott el. - nézett rám szúrós tekintettel Zayn, arra utalva, hogy hagyjam abba a nevetést.
-Jaaaj igaz is... Azért hagyott el mert a csúnya Thomasnak nagyobb a farka, mint a pici Zayn babának... - gügyögött Justin Zayn-nek, mint egy csecsemőnek.
-Látom addig fogsz basztatni amíg... - látszott Zayn-en, hogy szeretne valami durvát mondani de mégsem tette meg. - Tegyünk úgy mintha semmi sem történt volna.
-OK. - mondta Jus és férfiasan lepacsiztak Zayn-nel.
Úgy tűnt mintha Justin kijátszotta volna Zayn-t, azaz, hogy leplet rántson Zayn erre az egész smárolós dologra. De nem tudom, lehet, hogy nem így volt. Zayn felajánlotta, hogy haza visz engem és a húgomat.
-Jade gyere! Zayn haza visz minket. - mondtam közben elindultam a húgom felé.
-Mi? Hahahaha, nem. Nem fogok veletek menni. - kacsintott gúnyosan.
-Mert? A nővéred vagyok, kötelességed azt tenni amit mondok!
-Miért? Mert egy rohadt évvel idősebb vagy nálam? Nem fogom azt tenni amit mondasz. Kicsit sokat képzelsz magadról nem gondolod?
-Hé-hé-hé! Vegyél vissza!
-Sziaaaa. - mondta és gúnyosan integetett majd Justin-nal beszállt a kocsiba.
Hát ezt nem hiszem el, hogy milyen testvérem van. Itt hagy, rám förmed ráadásul neki áll feljebb.
-Gyere már! - zökkentett ki idegeskedésemből Zayn.
-Úgy is megértem ha normális hangnembe mondod. - vetettem idegesen oda Zayn-nek majd magamra csaptam az ajtót.
-Ameddig az én kocsimban ülsz, és az én benzinem fogy azt teszed amit mondok. - mondta és először még csak lassan de útnak eredt.
-Ha ennyire terhedre vagyok.. - nyitottam ki az ajtót, majd lelassított Zayn... - Pápá! - mondtam és kiszálltam majd jó erősen becsaptam az ajtót.
Zayn nem is habozott eltűnt porfelhőt hagyva maga után. Unottan vonszoltam ki magam az erdőből. Az út mentén gondolkodtam mindenről ami az eszembe jutott. A lábam elé kerülő kavicsokat rugdostam, el az utamból. Amikor kiértem az erdőből, gondoltam keresek egy fagyizót. Mentem maximum 50 métert és találtam egy cukrászdát. Rövid volt a sor ezért úgy döntöttem, hogy beállok. Amíg a előttem álló emberek kérték az édességet addig a fejemben eldöntöttem, hogy milyen ízű fagylaltot kérek. A választásom csoki,  vanília és epres ízű fagyira esett. Amikor sorra kerültem gyorsan elmondtam a érésem majd fizettem. Út közben el feledkeztem, hogy Zayn milyen bunkó volt, a testvérem milyen idegesítő néha. Beálltam egy buszmegállóba és vártam arra a buszra ami haza visz. 20 perc várakozás után megjött, késett. Egészen a végállomásig mentem, hiszen tudtam, hogy ott van egy kisebb pláza. Minek menjek haza? Tuti otthon lesz a húgom és majd nyaggatni fog, anyu is. Neeem nekem ez nem hiányzik! Amint a pláza elé értem, megkerestem a kedvenc boltom ami nem is lehetett volna más, mint a ZARA. Imádom ezt a boltot teli van jó cuccokkal! Találtam is egy farmer rövid nacit, ami fel volt szaggatva. Nekem nagyon megtetszett. Kezembe fogtam akasztójával együtt. Vagy fél órán át keresgéltem egy cuki ruhát de nem találtam, ezért elindultam a kassza felé. Kifizettem a nacit, és benéztem a Breshka nevezetű boltba. A kirakatban állt egy gyönyörű (számomra legalábbis) ruha. Fekete és rózsaszínű volt. A teteje fekete, majd egy rózsaszínes párducmintás rész következett.

Na ezt hívják első látásra szerelemnek. Na jó túlzás... De nagyon tetszett, egyből meg is vettem. Tudtam, hogy otthon volt ehhez való cipőm szóval azt nem kellett vennem. Elindultam fizetni, a telefonomat letettem a pultra mert másképp nem tudtam volna kivenni a pénzt. Gyorsan a fiú kezébe adtam, meg kell jegyeznem nagyon helyes volt. Nehéz szívvel hagytam ott...De mégis elindultam.
-Hé! Itt maradt a telefonod! - szaladt utánam a fiú.
-Jaj, köszönöm irtó kedves vagy. - mosolyogva kivettem a kezéből a készüléket.
-Nincs mit. Nathan vagyok. - nyújtotta kezét.
-Megan. - ráztunk kezet.
-Van kedved meginni egy kapucsínót? - mosolygott.
-Aha, van. De mi lesz a munkáddal? - kerekedett el a szemem.
-Jaaa, semmi lejárt a műszakom. - vigyorgott.
-Rendben. - mosolyogtam.
ÚúúúúraaaaaaamIsteeeeeeeeeen! El sem hiszem, hogy egy ilyen helyes fiú elhívott kapucsínózni. xD
Na mindegy, nagyon édes volt kihúzta nekem a széket és állta a kapucsínómat meg a fagyimat.
-Sajnálom, most mennem kell. - húztam el számat.
 -Oké semmi baj. - mosolygott. - De ugye a számod megadod? - túrt hajába.
 -Aha. - vigyorogtam.
 Előhalásztam a táskámból egy tollat majd az egyik szalvétára felírtam a számom.
-Majd hívlak. - kacsintott.
 -Szióka. - nyomtam egy puszit gyengéden arcára és amikor elindultam végig simítottam hátát.
 Nekem kell ez a pasi!
*Este 21:37 egyedül egy sötét parkban*
 Egy padon ültem és egy picit lustálkodtam. Magam sem értem, hogy miért egy padon fekszem és miért pont egy parkban, de sebaj. Épp lehunytam a szemem amikor lépteket hallottam. Nem nagyon izgatott.
 -Na kivagyok? - hallottam meg rekedt férfi hangot.
-Várj kitalálom! A mikulás. - nevettem fel.
Fogalmam sem volt, hogy ki lehetett a pasas, nem is féltem mert megmondom őszintén egy picit ittam.
-A-a. Téves. Pillanat, így hát ha felismersz. - ekkor felém hajolt, és felismertem az illatát. Hirtelen egy lágy csókkal babonázott meg....





Nathan: